A GRAFOLÓGIÁRÓL
Idővel mindenki másképpen írja le az iskolában tanult betűformákat. Megváltoztatjuk a betűk alakját, méretét, és felnőtt korunkra általában egészen egyéni módon írunk. Van, aki rányomja a lapra a ceruzáját, lassan, nehézkesen ír. Van, akinél szinte repül az íróeszköz, alig látható nyomot hagyva a papíron. Vajon miért változik meg az írásunk?
Az egyik ember így ír, a másik úgy. Ahogy mozognak az őket körülvevő világban, ahogy reagálnak a világ jelenségeire. Mindenki úgy alakítja a betűit, ahogyan él. Úgy birkózik meg a betűkkel, mint az életében jelentkező problémáival. Egyszerűsíti vagy komplikálja. Egyikük tele van önbizalommal, harsány, mindenkivel közvetlen. Mozdulatai nem csak egy társaságban megjelenve szélesek, figyelemfelhívóak, hanem az írása is feltűnő, nagy, széles betűkkel ír. A másik ember visszahúzódó, csendes. Az ő betűi az átlaghoz képest kicsik. Az agresszív, kötekedő emberek írásában a betűket alkotó vonalak szögeket zárnak be. Az éles, szúró vonal hirtelen, nyugtalan mozdulat eredménye. A gördülékeny és íves vonalak viszont a nyugodt, alkalmazkodó emberekre jellemzőek. Sorolhatnánk a példákat.
Az emberek mozdulatai sajátos ismertetőjegyeik. Megmutatkozik bennük az emberek egész természete. Mivel az írás is sajátos mozdulatok sora, az írómozdulatok eredményeképpen létrejövő írásban is megmutatkozik az azt létrehozó ember személyisége.
A grafológia azt vizsgálja, hogy milyen összefüggés van a grafikum (írás, rajz) és az azt létrehozó ember személyiségjegyei között.