Nyomós kérdés, hogy vajon lehetséges valaha is azonos eredményt valamely másik ujjon létrehozni. Erre a kérdésre az a gyakorlati válasz, hogy nem. Az ujjnyomati jellegzetességek aktuális frekvenciájának meghatározása csupán korlátolt keretek között lehetséges. Az ulnáris hurkok példáját felhasználva a következő megállapítások adódnak: az ulnáris hurkok igen gyakoriak, amit az is igazol, hogy a Scotland Yard nyilvántartásában 64 %-os az előfordulási arányszám. Ha most figyelmen kívül hagyjuk az ulnáris huroknak eltérő gyakoriságát a különböző ujjakon, akkor az az 1/1,6 matematikai valószínűség áll fenn, hogy két különböző ujjról készített nyomat esetében mindkettő ulnáris hurok. Ha a példaként vett ulnáris hurok 11 bőrlécből áll és ezt most már jellegzetességként is számításba vesszük, a két jellegzetesség duplikációjának esélye jóval kisebb. Ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a különböző ujjak közötti eltéréseket, 1/19,5 esélye annak, hogy két tetszőlegesen kiválasztott ulnáris hurok esetében a bőrlécek száma 11. Ha a szokásos matematikai kifejezést alkalmazzuk úgy annak a valószínűsége, hogy két ujjnyomon a rajzolat, valamint a bőrlécek száma megegyezik: 1/1,6 x 1/19,5 = 1/31.
Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy milyen a minutiák valóságos gyakorisága. Balthazard és mások azt elemzik, hogy milyen esélye van annak, hogy két ujjnyomat duplikálódik abban az esetben, ha az egyedi részlet ismétlési valószínűsége 1 / 4. Ez a szám az összetalálkozás és egybeesés valószínűségét eltúlozza. Wertworth és Wilder arra mutatnak rá, hogy a reális valószínűség megközelíti az 1/50-et, sőt az 1/100-ot. Mind az esély eltúlzását, mind pedig annak túl alacsony érték által való minimalizálási lehetőségét elkerülendő az 1/50 érték használata indokolt.
Ha egy 25 jellegzetesség-elemből álló struktúra duplikálható volna a véletlen folytán egy másik mintázatban, akkor ez megfelel azon esély matematikai kifejezésének, amely szerint bizonyos részletek teljes sorozatának duplikálása megegyezik azzal, hogy 25 pénzdarabot úgy dobunk 25 négyzetbe, hogy valamennyi fejjel felfelé abba a négyszögbe essék, amelynek betűjét maga is viseli.
