Ujj és tenyérnyomat azonosítás
Az ujjnyomat- azonosítás objektumai
A hagyományos daktiloszkópiai szakvélemény
A számítógépes daktiloszkópia (AFIS)
Az optikai olvasók számos kényes problémával küzdenek: az egyik a képalkotás alakhűsége, más szóval a képtorzítás. (Minél kisebb a tárgytávolság, annál nagyobb a torzítás: mindenki ismeri a kis fókusztávolságú (nagylátószögű) lencséknél tapasztalható hordós torzítást)
Az ábrán látható kialakításban mintegy "összehajtogatják"
a fény útját, hogy kisebb helyen "elférjen", de ne legyen
túl kicsi a tárgytávolság.
Közvetlen optikai olvasó
Vannak olyan optikai olvasók, melyeknél kihagyják a prizmát. Ezek közvetlenül, érintés nélkül fényképezik az ujjat. Használatánál figyelni kell az ujj-kamera távolságra.
A "Structured Light Illumination módszerrel ugyancsak érintkezés nélkül vesznek fel képet az ujjról.
MultiSpectral Imaging (az egyik legújabb optikai eljárás - MSI)
InfraLED-ekkel világítják meg a speciális "touch" lapot kétszélről, valamint szemből polarizált fénnyel is. Több képet készítenek, melyből egy MSI módszerrel szerkesztenek össze egy képet.
RF olvasó
Conductive membrane on TFT
Tactile MEMS olvasók
CMOS helyett TFT
Hamis ujjak
Az Interneten szabályos "Hamis ujjnyomat készítési kézikönyveket" lehet találni: ujjnyomat keresés, porozási technika, rögzítés, 3D-s öntőminta készítés, öntés, stb.
Ma már nem lehet bejutni vele oda, ahova érdemes lenne ...
További szűkítési szempont: a pontosság
Üzemeltetési és gazdaságossági szempontok
Azt látjuk, hogy jelenleg a legnépszerűbbek az optikai olvasók. Őket követik a kapacitív (aktív) olvasók, majd a low-end kategóriában a termikus olvasók. Ugyanakkor a biztonsági high-end kategóriában az ultrahangos olvasók és az optikai high-end olvasók szerepelnek.
És akkor itt vannak a legújabb, ígéretes megoldások, melyek közül különösen érdekes a MultiSpectral Imaging megoldás, mely számos, az olvasók többségére elmondható gyengeséget tud ellensúlyozni.
Kapacitív olvasók
A kapacitív olvasók a touch felület és a
bőr közötti elektrosztatikus kapacitást
mérik, és alakítják azt át képpé.
Passzív kapacitív olvasók
A bőr és a touch felület közötti kapacitást méri: mást mér a völgyeknél, mert itt a bőr és a felület távolsága nagyobb, és mást mér a hegygerincen.
Aktív kapacitív olvasók
A kapacitás mérés előtt "töltést" kap az ujj is.
Termikus olvasók
Általában vonalhőmérőt alkalmaznak, mely felett el kell húzni az ujjat (swiped scanner).
Ultrasonic olvasó
Azt mondják, hogy a bőrhibákra legérzéketlenebb képalkotó módszer. A sérülékeny, és esetleges minőségű felszíni réteg "alá lát". A leglassúbb és legdrágább ujjnyomolvasó típus.
A képalkotás "fizikája"
Az ujjnyomatolvasók alapvetően két csoportba sorolhatók:
A mintavétel jellege
Közvetlen érintkezéssel, érintkezés nélkül.
A mintavétel módszere
A képet a teljes ujjról állítja elő (area scanner 1-4 ujjról egyszerre), vagy a képet az
ujjképek részleteiből állítja össze (swipe sensor/scanner)
A képalkotáshoz egy prizmát használnak.
A teljes fényvisszaverődés megszűnik, amennyiben az üvegfelülettek érintkezik a bőrfelület, a "hegygerinc". (Itt elnyelődik a fény, mert kilép a prizmából. A fodorszálak fekete vonalként jelennek meg a lencserendszer utáni képalkotó felületen, általában CCD elemen.)
Ennél a másik kialakításnál mintha inverz képet készítenénk: a völgy lesz sötét, és a hegygerinc világos: csak az ujjról visszaverődött fény jut el a CCD elemhez.
Ez a kialakítás jobb, kontrasztosabb képet ad, de drágább. (Az elsőnél a teljes CCD felületre jutó összfeénymennyiséget "csökkentjük", amikor az ujj érintkezik a felülettel, az utóbbinál a CCD-re csakis! az ujjfelületről visszaverődött fény kerül.)