index

A legrégebben használt biometriai azonosítási módszer, több mint 100 éves múltra tekint vissza a nemzetközileg egységesen elfogadott alkalmazása. Szakirodalma, az azonosítás elméleti megalapozottságát a 100 év gyakorlata bizonyítja, a felhalmozódott statisztikai adatok méginkább megerősítették a módszerbe vetett hitet és gyakorlatot. Semmilyen más módszerrel ezen a területen nem összehasonlítható, hozzá képest mindegyik csak fiatal, feltörekvő újonc.
Azonban az ujjnyomatazonosításon alapuló biometrikus módszerek nem keverhetők össze a daktiloszkópiai azonosítási módszerrel. Gyakorlata és elmélete ez utóbbinak van, a biometrikus módszer a többi újoncéhoz hasonló. Elhangzik az ujjnyomat esetében a 12 pontos szabály, mint megdönthetetlen bizonyítéka az egyediségnek, de ez a daktiloszkópia! Nincs olyan biomerikus ujjnyomatazonosító alkalmazás, melynek köze lenne a 12 pontos szabályhoz!
A biometrikus azonosításnál az ujjnyomatot számos jellemző alapján azonosítják:

ujjnyomat rajzolat
fodorszál vonalstruktúra
minúcia (innen származik a 12 pontos biztonság mítosza)
esetleg poroszkópia

Az ujjnyomatazonosítást egy külön fejezetben ismertetjük itt csak olyan módszert mutatunk meg, mely az ujjon alapul, de nem daktiloszkópiai módszer. Természetesen van átfedés a tenyér alapján azonosító módszerekkel, hiszen azok is a tenyérhez tartozó legtöbb információt, - és hát az ujj is a tenyérhez tartozik, - felhasználják.
A módszer az ujjbütykök vizsgálatán alapul.
Értékelés helyett mutatjuk a következő eszközt: a teljes ujjat veszi fel, mégsem az ujjgeometriából, hanem a fodorszálból azonosít. Hogy miért?

A biometriai azonosítás módszerei: ujj, de nem daktiloszkópia